A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Heves megyei csoportja a kezdetek óta fokozott figyelmet fordít a megye ragadozómadár-állományának felmérésére és kutatására. Területünkön  mivel hegyvidék, domb- és síkvidék egyaránt található  a hazai ragadozómadár-fajok majdnem mindegyike előfordul. A faunisztikai megfigyelések mellett a költőhelyeket is megpróbáljuk felkutatni, és egyes fajoknál mesterséges fészkelőhelyek léteítésével a szaporodásukat is igyekszünk elősegíteni. Részt veszünk az országos felmérő programokban, és a fokozottan védett fajoknak az MME által, az Európai Úniós pályázatokon elnyert Life-Nature programjaiban. Ilyen kutatás folyt 2002-2005 között a parlagi sas védelmére, és jelenleg a kerecsensólyom és a kék vércse védelmére.

A megye ragadozómadár-állományát egyenlőre csak becsülni tudjuk. Parlagi sasból a hegységben és a dombvidékén 6-8 pár, a Hevesi síkon 12-15 pár költ. Békászó sasból a Nyugati- és a Keleti-Mátrában 1-1 párat ismerünk, melyek változó sikerrel költenek. A törpesasról csak szórványos adataink vannak, utolsó biztos költéséről 1976-ban tudtunk. Kígyászölyvből a hegyvidéken 2 pár revírjét ismerjük.

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, mind a hegyvidéken, mind a domb- és síkvidéken egyaránt szép számban költ. A héja és a karvaly már ritkább, főként rejtett életmódjuk miatt találkozunk ritkán velük. Az erdős részeken azonban mindkét faj rendszeresen költ, mint ahogy a darázsölyv is, mely azonban még ritkább.

Rétihéjákból a barna rétihéja gyakori, szinte minden vizes élőhelyen megtaláltuk. A hamvas rétihéja viszont annál ritkább, e faj kutatását országos program keretében is végezzük. Az állomány évről évre igen változó. Jobb években a dombvidéken 2 párat, a Hevesi síkon 3 párat is ismertünk, más években viszont teljesen eltüntek.

A kerecsensólyom élőhelyében az utóbbi évtizedekben jelentős változás állt be. Az 1960-80-as években még az állomány nagy része még a  hegységben költött. Mára ott alig maradt belőlük, lehúzódtak a domb- és síkvidékre. Itt fákon, elhagyott, nagyobb méretű gallyfészkekben, vagy a magasfeszültsáégű vezetékek tartóoszlopaira épített hollófészkekben, ill. az ilyen helyekre kirakott mesterséges fészkekben, ún. kerecsenládákban költenek. Napjainkban a dombvidéken 4-5 pár, a Hevesi síkon kb 15 pár költ. 2002-ben sikerült kimutatni a vándorsólyom első költését a Mátrában. Azóta folyamatosan költ ez a pár, sőt, egy újabb pár megjelenésére is számítunk. Kabasólyomból évente 3-5 revírt ismerünk. Kirepült fiataljait rendszeresen láttuk, a konkrét fészket azonban csak néhány esetben találtuk meg.

A kék vércse  a legszínesebb hazai ragadozómadarunk  a megye délkeleti részén, a Hevesí síkon költ, sajnos az utóbbi években csökkenő számban. A 70-es évek végén még 40-50 költőpárból álló telepeit ismertük Tarnaszentmiklós és Pély környékén, mára ezek a telepek nyomtalanul eltűntek. Napjainkban ezeken a területeken összesen 35-40 pár költ, ezek is szórványosan, vagy kisebb, 10 pár alatti telepekben. Hevesvezekény mellett, egy kis tölgyesben létesítettünk egy műfészek telepet, melyben  évente változóan  3-8 pár költ. Leggyakoribb vércsefajunk, a vörös vércse a zárt erdők kivételével szinte mindenütt előfordul. Költ a nagyobb méretű műtárgyakon (erőművek tornyain, szénbányák nagy kotrógépin), de a városok magas épületein is. Leggyakoribb azonban a síkvidéken, ahol a táplálékát a legjobban megtalálja. A Hevesi síkon mintegy 130-150 pár költ.

Csoportunkon belül a ragadozómadár-munkacsoport foglalkozik az uhu és a fekete gólya kutatásával is, mert ezek a fajok  habár nem ragadozómadarak  hasonló élőhelyen élnek, így célszerű egyben ezeket is felmérni. Az uhu kutatásával már több, mint 20 éve foglalkozunk, és 1987-88-ban az MME központi szervezésében a Mátraalján 20  fogságban tenyésztett példányt bocsátottunk szabadon, ezzel is erősítve a vadon élő populációt. Jelenleg 4 költő párat ismerünk, többségét a Nyugati-Mátrában, melyektől az utóbbi 8 évben 28 fiatal repült ki. Itt említem meg, hogy 2007-ben sikerült bízonyítanunk az urali bagoly költését is a Mátrában. A Mátrai Tájvédelmi Körzet szakembereivel közösen kirakott mesterséges oduban költött két pár is, melyekből egy sikeresen repített 2 fiókát.

A fekete gólyának ez a vidék nem az igazi élőhelye. Ennek ellenére két revírjét ismerjük a Mátrában, de lakott fészkét még nem találtuk.

Vonulóként vagy telelőként még a következő ragadozómadár-fajokat figyeltük meg a megye területén: barna kánya, vörös kánya, rétisas, kékes rétihéja, fakó rétihéja, pusztai ölyv, gatyásölyv, szirti sas és halászsas.

 

                                                                                    FOTÓK